Atkák és tetvek: Azonosítás és biztonságos kezelési lehetőségek

Az atkák és tetvek okozta fertőzések kellemetlenek, és néha komoly egészségügyi gondokat is előidézhetnek embereknél és állatoknál. Ahhoz, hogy jól tudjuk kezelni ezeket a parazitákat, először meg kell érteni, miért alakul ki a fertőzés, hogyan terjed, és milyen tünetekkel jár. A pontos felismerés és a biztonságos kezelési módok kiválasztása alapvető a gyors, tartós gyógyuláshoz és a további fertőzések megelőzéséhez.

Mi okozza az atkák és tetvek fertőzését?

Az atka- és tetűfertőzéseket apró, de annál kellemetlenebb külső élősködők idézik elő. A gazdaállat vagy az ember bőrén, szőrzetén, tollazatán, illetve közvetlen környezetében élnek. Csípésükkel, vérszívásukkal vagy a bőrön való mozgásukkal viszketést, irritációt és sokszor egyéb tüneteket is okoznak.

Lényeges, hogy az atkák és tetvek jelenléte önmagában nem a rossz higiénia jele. Például baromfiudvarokban természetes, hogy megjelennek ezek a paraziták, és a szabadban tartott csirkék könnyen megfertőződhetnek. A fontos az, hogy felismerjük a jeleket, figyeljük a tüneteket, és tudjuk, hogyan lehet hatékonyan fellépni ellenük.

Miben különböznek az atka- és tetűfertőzések?

Bár mindkét parazita kellemetlen és hasonló panaszokat válthat ki, az atkák és a tetvek sok szempontból különböznek egymástól. Az atkák a kullancsok és pókok rokonai, apró ízeltlábúak nyolc lábbal, gyakran alig láthatók szabad szemmel. Vannak mikroszkopikus méretű fajok is, például a poratkák. Egyes atkák vért szívnak, mások elhalt hámsejtekkel, tollal vagy növényi anyagokkal táplálkoznak.

A tetvek ezzel szemben rovarok, hat lábuk van, lapos testük, és általában valamivel nagyobbak, mint az atkák, ezért könnyebb őket észrevenni. Fajtól függően vérrel, bőrrel vagy tollal táplálkoznak. A tetvek gazdaspecifikusak, azaz az emberi tetvek nem élnek meg állatokon, és az állati tetvek sem emberben. A baromfitetvek például nem azonosak az emberi fejtetűvel, így csirkéről emberre nem kerülnek át.

Mely élőlények leggyakrabban érintettek?

Az atkák és tetvek sokféle élőlényt megfertőzhetnek. Embereknél gyakori a fejtetű, ruhatetű, lapostetű, illetve az emberi rühösséget okozó rühatka. Háziállatoknál, például kutyáknál és macskáknál, különböző atka- és tetűfajok válthatnak ki viszketést, szőrhullást és bőrgyulladást.

Baromfinál, főleg a szabadon tartott csirkéknél, gyakoriak az atkák és tetvek. A tyúkokat érintő elterjedt atkafajok az északi baromfiatka és a vörös tyúkatka. Ezek vadmadarakról, rágcsálókról is átterjedhetnek a háztáji állományra. Díszmadaraknál szintén gondot okozhatnak: vörös atkák, tollatkák, légzsák atkák és rühatkák súlyos betegségeket idézhetnek elő.

Hogyan terjednek az atkák és tetvek?

A terjedés módja az adott faj életmódjától függ. Az emberi fejtetű főleg közvetlen fej-fej érintkezéssel adódik át, de fésűk, kefék, sálak, sapkák közös használatával is terjedhet. Ruhatetű tipikusan zsúfolt, rossz higiénés körülmények között élőknél jelenik meg, ahol ritkán mosnak ruhát. A rühatka közvetlen, tartós bőrkontaktussal jut át egyik emberről a másikra.

Állatoknál a fertőzés gyakran közvetlen érintkezéssel történik a fertőzött társakkal. Vadmadarak, rágcsálók és más kisemlősök is átvihetik a parazitákat háziállatokra vagy baromfira. Tyúkoknál a vadmadarak gyakran hurcolják be az atkákat az udvarba. Sok parazita a környezetben is képes túlélni, például ólak repedéseiben, fészkekben, ami szintén segíti a terjedést.

Az atkák és tetvek típusai

Rengeteg atka- és tetűfaj létezik, mindegyik más gazdához és életmódhoz alkalmazkodva. A pontos meghatározás gyakran szakértelmet kíván, de a leggyakoribb típusok ismerete segít a felismerésben és a megfelelő kezelés elindításában.

Leggyakoribb atkafajták embereknél és állatoknál

Embereknél a legismertebb a rühatka (Sarcoptes scabiei var. hominis), amely a rühösséget okozza. Ezek az apró atkák a bőr felső rétegébe fúrják magukat, ott élnek és tojást raknak, erős viszketést és jellegzetes bőrtüneteket váltva ki. A rühösség bárkit érinthet, és hosszan tartó bőrkontaktussal terjed.

A poratkák szabad szemmel nem láthatók, elhalt hámsejtekkel táplálkoznak. Nem csípnek, de ürülékük és testdarabjaik allergiát okozhatnak (orrfolyás, asztma, orrdugulás), főleg meleg, párás helyeken, például matracokban, ágyneműben.

Állatoknál, főleg baromfinál, több atkafaj is gondot okozhat. A vörös tyúkatka (Dermanyssus gallinae) éjszaka szív vért, nappal az ól repedéseiben, fészkekben rejtőzik. Erős fertőzésnél vérszegénységhez, fogyáshoz, sőt elhulláshoz is vezethet. A lábrüh atka (Knemidokoptes mutans) a csirkék lábát támadja meg, pikkelyes, megvastagodott bőrt okoz, ami súlyos esetben sántasággal jár. Díszmadaraknál a légzsák atkák (Sternostoma tracheacolum) a légutakat támadják, nehézlégzést és köhögést okozva.

A Demodex atkák mikroszkopikusak, általában ártalmatlanul élnek az emberi szőrtüszőkben (pl. arcon, szempillán). Ritkán elszaporodhatnak, ilyenkor bőrgyulladást okozhatnak. A csalánatkák más rovarokat fogyasztanak, de embert és állatot is megcsíphetnek, viszkető, vörös foltokat okozva. Lakásban nem tudnak tartósan megtelepedni.

Tetvek főbb csoportjai és életciklusuk

Az emberen élő tetvek három fő csoportba tartoznak: fejtetű (Pediculus humanus capitis), ruhatetű (Pediculus humanus corporis) és lapostetű (Phthirus pubis). Mindhárom vért szív, és kizárólag emberen él.

• Fejtetű: A hajas fejbőrön él, főleg a fülek mögött, tarkón. Tojásait (serkéket) a hajszálakhoz ragasztja.
• Ruhatetű: A ruhák varrásai között lakik, csak vérszívás idejére mászik a bőrre. Tojásait a ruhaszálakra rakja.
• Lapostetű: Főleg a szeméremtájon található, de más testtájak szőrzetében is előfordulhat.

A tetvek életciklusa: tojás (serke) → nimfa → kifejlett tetű. A nőstény naponta 8-10 tojást rak, ezeket erősen a hajhoz vagy ruhához rögzíti. A serkék 7-10 nap alatt kelnek ki, a nimfák 9-12 nap alatt fejlődnek ivaréretté. A kifejlett tetű kb. egy hónapig él, és ez idő alatt folyamatosan tojást rak. Mivel nem tudnak ugrani vagy repülni, terjedésükhöz szoros kontaktus kell.

Baromfinál a baromfitetvek (pl. Menacanthus stramineus, Menopon gallinae) a tollazatban élnek, elhalt hámsejtekkel, tollrészekkel vagy vérrel táplálkoznak. Ezek kizárólag madarakon élnek, embert nem fertőznek. Főleg a kloáka körüli tollak tövénél, a szárny alatt és a mellen találhatók. Tojásaikat a tollszálak tövére ragasztják.

Az atkák és tetvek által okozott fertőzés jelei

A tünetek sokfélék lehetnek, függnek a parazita fajtájától, a fertőzés erősségétől és az érintett személy vagy állat érzékenységétől. A jelek felismerése segít abban, hogy időben kezdődjön a kezelés, és ne alakuljanak ki komolyabb problémák.

Leggyakoribb tünetek embereknél

A legjellemzőbb panasz az erős viszketés. Fejtetű esetén a viszketés a fejbőrön, főleg a tarkón és a fülek mögött jelentkezik, gyakran éjszaka rosszabb. A vakarás miatt a bőrön apró sebek, vörös kiütések, pörkök keletkezhetnek, amelyek elfertőződhetnek.

A fejtetűre utalnak a hajszálakra ragadt serkék, apró, fehéres, ovális képletek. Nehezen jönnek le, gyakran összetévesztik őket korpával. Ruhatetűnél a viszketés ott jelentkezik, ahol a ruha érinti a bőrt, sok apró, vörös csípés látható. Rühösségnél jellegzetesek a bőr alatti kis járatok, hullámos vonalak formájában, és az éjszaka fokozódó viszketés.

Súlyosabb esetekben, főleg ruhatetvek által terjesztett betegségeknél (pl. kiütéses tífusz), láz, fejfájás és általános rossz közérzet is felléphet. Poratka-allergia orrfolyással, tüsszögéssel, asztmás panaszokkal járhat.

Állatoknál és madaraknál észlelhető fertőzések

Állatoknál is az erős viszketés a legjellemzőbb. Csirkéknél a kloáka körüli tollazat piszkosnak tűnhet, ami gyanút kelt. A fertőzött állat sokat vakarózik, csipkedi a tollát vagy szőrét, dörzsöli magát tárgyakhoz. Ennek eredménye lehet toll- vagy szőrhullás, kopasz foltok, bőrpír, sebek.

Csirkéknél figyelmeztető jel a sápadt taraj, étvágycsökkenés, kevesebb tojás, fogyás, levertség, rendezetlen tollazat. Vörös tyúkatkánál a madarak éjszaka nyugtalanok, mivel a parazita ekkor aktív. A tollak tövében vagy a bőrön mozgó élősködők, illetve serkék is láthatók lehetnek. Erős atkafertőzés vérszegénységhez, elhulláshoz vezethet.

Díszmadaraknál a rühatkák a csőr, szem és láb körül pikkelyes, megvastagodott bőrt okoznak. Légzsák atkák esetén légzési nehézség, zihálás, köhögés jelentkezik. Tollatkák esetén a tollazat töredezetté válik, a madár túl sokat tisztogatja magát, kopasz foltok jelenhetnek meg.

Hogyan lehet megkülönböztetni más bőrproblémáktól?

A tünetek hasonlíthatnak allergiához, ekcémához, gombás vagy bakteriális bőrbetegségekhez is. A biztos diagnózshoz orvos vagy állatorvos segítsége kell.

A legfontosabb különbség, ha magukat a parazitákat vagy tojásaikat is látjuk. Fejtetűnél élő tetvek vagy serkék a hajban, rühösségnél mikroszkópos vizsgálattal kimutatható atka, tojás vagy ürülék. Állatoknál a tollak, szőrzet átvizsgálása, esetleg bőrkaparék-vizsgálat ad választ. A paraziták mérete, mozgása, színe is segít a beazonosításban.

Segíthet az is, hol jelennek meg a tünetek. Rühösségnél jellegzetes a teljes testen szétszórt, főleg éjszaka rosszabb viszketés, gyakran az ujjak között, csuklónál, hónaljban, nemi szerveknél. Tetvek a hajban, ruhában, vagy szeméremtájon koncentrálódnak. Allergiánál a kiütés inkább szétterjedt, és gyakran társul orrfolyással, tüsszögéssel.

Miként diagnosztizálható atkafertőzés vagy tetűfertőzés?

A pontos diagnózis alapja a sikeres kezelésnek. Sokszor a tünetek alapján már sejthető a probléma, de gyakran szükség van részletesebb vizsgálatra is, akár otthon, akár szakember segítségével.

Otthoni vizsgálati módszerek

Otthon a legfontosabb a szemrevételezés és a tünetek figyelése. Fejtetű gyanúja esetén erős fényben, esetleg nagyítóval nézzük át a hajas fejbőrt, főleg a tarkó és a fülek mögötti részt. Keressünk mozgó tetveket (lapos, szalmaszínű, gyors rovarok) és a hajszálak tövére ragadt, apró, fehéres serkéket. Nedves hajon, balzsammal bekenve, sűrű fogú tetűfésűvel könnyebb kifésülni a tetveket és serkéket.

Állatoknál, főleg baromfinál, fontos a rendszeres ellenőrzés. Vizsgáljuk át a tollazatot, különösen a kloáka környékét, a szárnyak alját, a mellet. Keressünk apró, mozgó rovarokat, atkákat, illetve serkéket a toll tövénél. Piszkos kloákatoll, sápadt taraj gyanút kelt. Éjszakai atkák (pl. vörös tyúkatka) esetén sötétedés után is nézzünk rá a madarakra és az ólra, mert ilyenkor aktívak.

Rühatka gyanújánál tipikus az éjszaka rosszabbodó erős viszketés és a kis vörös kiütések, járatok. Ha ilyet tapasztalunk, ne házi szerekkel kísérletezzünk, hanem keressük fel az orvost.

Orvosi és állatorvosi diagnosztikai lépések

Ha otthon fertőzésre utaló jeleket észlelünk, a panaszok erősek vagy tartósak, keressünk fel szakembert: embereknél háziorvost vagy bőrgyógyászt, állatoknál állatorvost.

Az orvos részletes kikérdezés után fizikális vizsgálatot végez. Fejtetűnél élő tetű vagy friss serke észlelése már elegendő a diagnózishoz. Csak régi serkék jelenléte nem feltétlen jelez aktív fertőzést, mivel a serkék kezelés után is hónapokig a hajon maradhatnak, ezért a „serkementes” elvárás iskolákban nem ajánlott.

Rüh gyanúja esetén az orvos bőrkaparékot vehet, melyet mikroszkóp alatt vizsgál. Itt láthatók az atkák, tojásaik vagy ürülékük. Ez a legbiztosabb módszer. A bőrön látható járatok is jellegzetesek, de nem mindig észrevehetők.

Állatorvos madaraknál szintén alapos vizsgálatot végez, szükség esetén toll- vagy bőrkaparékot vesz mikroszkópos vizsgálatra. Légzsák atkák gyanúja esetén endoszkópiát vagy légcsőváladék-vizsgálatot is alkalmazhat. Fontos, hogy beazonosítsa a parazita pontos fajtáját, mert a kezelés ettől függ.

A szakember részletesen elmondja, milyen kezelést javasol, hogyan kell használni a gyógyszereket, és milyen lépéseket kell tenni a környezet fertőtlenítésére, hogy a fertőzés teljesen megszűnjön és ne térjen vissza.

Veszélyesek lehetnek-e az atkák és tetvek az emberre?

Bár az atka- és tetűfertőzések általában főleg viszketéssel és bőrirritációval járnak, egyes esetekben komolyabb betegségeket vagy szövődményeket is okozhatnak. Érdemes tudni, mely fajok jelentenek veszélyt, és milyen kórokozókat terjeszthetnek.

Átvihető betegségek és egyéb egészségügyi kockázatok

Az emberi tetvek közül különösen a ruhatetű adhat át súlyos betegségeket, például kiütéses tífuszt, lövészárok-lázt és tetű által terjesztett visszatérő lázat. Ezek bakteriális fertőzések, lázzal, kiütéssel, fejfájással és más súlyos tünetekkel. Ruhatetű főleg zsúfolt, rossz higiéniájú környezetben élőknél fordul elő, például hajléktalanoknál, menekülttáborokban.

A rühatka által okozott rühösség ugyan nem terjeszt más betegséget, de az erős vakarás miatt a bőr felülfertőződhet baktériumokkal. A súlyosabb, úgynevezett norvég rüh esetén vastag, kérges bőrrétegek alakulnak ki, főleg idős, immunhiányos vagy fogyatékkal élő embereknél. Ez a forma nagyon fertőző, és könnyen átterjed szennyezett tárgyakon is.

A legtöbb állatokon élő atka- és tetűfaj nem képes tartósan megtelepedni emberben. A vörös tyúkatka ugyan megcsíphet embert is, ha a gazdaállat elhagyja az ólat vagy elpusztul, de ezek a csípések inkább csak zavaróak, komoly bajt nem jelentenek.

A poratkák erős allergiát okozhatnak. Ürülékük és elhalt testük a levegőbe jutva kiválthat allergiás náthát, asztmát, ekcémát. Nem csípnek, de nagy számban jelentősen ronthatják az allergiások életminőségét.

Összességében fontos a fertőzések felismerése és kezelése. Ha súlyos allergiás tünet, például nehézlégzés vagy mellkasi szorítás jelentkezik, azonnali orvosi ellátásra van szükség.

Biztonságos kezelési lehetőségek atkák és tetvek ellen

Sokféle kezelés létezik, a választás attól függ, milyen parazitáról van szó, milyen erős a fertőzés, és ki az érintett (ember, állat, gyerek, idős, stb.). Mindig a biztonságos és bevált módszereket részesítsük előnyben, és tartsuk be a betegtájékoztató és az orvos/állatorvos útmutatását.

Helyi (külsőleges) kezelések

A külsőleges szerek – samponok, krémek, lotionok, spray-k – a legelterjedtebb megoldások.

• Fejtetű elleni készítmények: Sok vény nélküli szer kapható, amelyek általában permetrint (pl. Nix) vagy piretrint (pl. Rid) tartalmaznak. Ezeket a fejbőrre kell kenni, meghatározott ideig rajta hagyni, majd leöblíteni. A kezelést 7-10 nap múlva meg kell ismételni, mert az első alkalommal nem pusztul el minden serke. A sűrű fogú tetűfésű rendszeres használata nagyon fontos.
• Rühatka elleni krémek: Rüh esetén az 5%-os permetrin krém (Elimite) az alapkezelés. Nyaktól lefelé az egész testet be kell kenni, 8-14 órán át rajta hagyni (általában egy éjszakán át), majd lemosni. Egy hét múlva meg kell ismételni. Minden szexuális partner és a közös háztartásban élő személy kezelése is szükséges, még akkor is, ha nincs tünetük.
• Állatoknak való készítmények: Baromfinál permetrin- vagy piretrin-tartalmú porok, spray-k használhatók a tollazaton, főleg a kloáka körül. Mindig olvassuk el alaposan a címkét, hogy biztosan az adott fajra és parazitára legyen engedélyezve. Az Elector® PSP (spinosad hatóanyaggal) hatékony és biztonságos baromfi atkák és tetvek ellen, és a tojás fogyaszthatóságát nem befolyásolja.

Gyógyszeres megoldások (recept nélkül és receptköteles szerek)

Egyes esetekben a helyi kezelések mellett vagy helyett gyógyszeres terápia is szükséges, főleg makacs vagy súlyos fertőzéseknél.

• Vény nélküli szerek: A már említett permetrin- és piretrin-alapú készítmények fejtetű ellen. Előfordulhat, hogy a tetvek bizonyos területeken ellenállóvá válnak ezekre a hatóanyagokra, ilyenkor a kezelés nem hat.
• Receptköteles szerek: Ha a vény nélküli szerek nem működnek, az orvos erősebb szereket írhat fel: spinosad (Natroba) szuszpenzió, ivermektin (Sklice) lotion, malation lotion. Ezek különböző módon hatnak, az orvos a beteg életkora, a fertőzés súlyossága és egyéb tényezők alapján választ. Súlyos rüh vagy nehezen kezelhető fejtetű esetén szájon át szedhető ivermektin (Stromectol) is adható.
• Állatoknál: Állatorvos súlyos fertőzés esetén ivermektint vagy moxidectint írhat fel, amelyek sokféle atka- és tetűfaj ellen hatnak, szájon át vagy bőrre cseppentve.

Természetes és házi praktikák: Érnek-e valamit?

Sokan szívesen próbálnak ki „természetes” módszereket, de érdemes óvatosnak lenni, és mérlegelni a kockázatokat.

• Nedves fésülés: A haj vizesen, balzsammal bekenve, sűrű fogú tetűfésűvel alaposan át van fésülve. Időigényes, nem pusztítja el a serkéket, de segít az élő tetvek és egy részük eltávolításában. 3 naponta kell ismételni addig, amíg 4-5 egymást követő alkalommal nem találunk tetűt.
• Fullasztó anyagok: Majonéz, vazelin, olajok használatát sok házi módszer ajánlja „fullasztásra”. Hatásuk nem bizonyított, és irritációt is okozhatnak.
• Illóolajok, gyógynövények: Néhány illóolaj rovarirtó hatású lehet, de fejtetű ellen nem vizsgálták őket elég alaposan, ráadásul allergiát okozhatnak. Baromfi esetében a gyógynövények nem riasztják el az atkákat és tetveket.
• Kovaföld (diatomaceous earth): Sok állattartó használja, de csirkéknél nem ajánlott, mert nem elég hatékony, és a belélegzett por ártalmas, embernél rákkeltő hatással is összefüggésbe hozták. Poratka ellen a környezetben használható, de csak óvatosan, légzésvédővel.

A fenti módszerek közül a nedves fésülés lehet hasznos kiegészítés. Illóolajok és kovaföld használata a leírt módon kerülendő. Bármilyen alternatív módszert csak szakemberrel egyeztetve alkalmazzunk.

Környezeti fertőtlenítés: Lakás, eszközök, ruházat kezelése

A kezelés sikeréhez nem elég csak a parazitákat elpusztítani a testen, a környezet fertőtlenítése is fontos, főleg tetvek és rühatkák esetén.

• Ágynemű és ruházat: Minden textilt, amely az elmúlt két napban érintkezett a fertőzött személlyel vagy állattal (ruhák, ágynemű, törölköző, plüssjáték stb.) legalább 54 °C-on (130 °F) mossunk, majd magas hőfokon szárítsunk. Amit nem lehet mosni, zárjuk le légmentesen műanyag zsákba: rüh esetén kb. 1 hétre, tetvek esetén 2 hétre.
• Fésűk, kefék, hajgumik: Áztassuk őket forró, szappanos vízben 5-10 percig.
• Lakás, bútorok: Porszívózzuk ki alaposan a padlót, kárpitokat, azokat a helyeket, ahol a fertőzött személy ült vagy feküdt. A porszívózsákot a takarítás után azonnal dobjuk ki. Poratka-allergia esetén hasznosak a poratka-mentes huzatok, HEPA-szűrős porszívó, nedves takarítás és a páratartalom csökkentése.

A lakásban használt aeroszolok, szőnyegspray-k általában feleslegesek tetvek ellen, mert a tetvek leginkább az emberen élnek, és a környezetben ritkán maradnak életben.

Hogyan javítható a fertőzött állatok, madarak vagy emberek állapota a kezelések mellett?

A parazitaellenes szerek mellett fontos a szervezet támogatása is: gondos ápolás, megfelelő táplálás, nyugodt környezet segíti a gyógyulást.

Támogató ápolás és regeneráció

Embereknél:

• Viszketés csökkentése: Szájon át szedhető vagy helyi antihisztaminok, illetve gyenge szteroidtartalmú (pl. hidrokortizon) krémek használhatók. Igyekezzünk nem vakarni az érintett területet. Sérült bőrt tartsuk tisztán, fedjük le gézzel.
• Bőrápolás: A kezelések száríthatják, irritálhatják a bőrt. Hidratáló krémekkel, kenőcsökkel óvhatjuk a bőr védőrétegét.
• Pihenés, kevesebb stressz: A fertőzés és az éjszakai viszketés kimerítő lehet. Fontos az elegendő alvás, nyugodt környezet.
• Higiénia: Rendszeres tisztálkodás, ruhacsere segít megelőzni az újrafertőződést.

Állatoknál, madaraknál:

• Megfelelő takarmány: Vitaminban, ásványi anyagokban gazdag, kiegyensúlyozott étrend erősíti az immunrendszert. Vérszívó paraziták után különösen fontos a jó minőségű takarmány.
• Nyugodt környezet: Csökkentsük a zajt, a zsúfoltságot, a felesleges mozgatást. A tiszta, kényelmes hely gyorsítja a felépülést.
• Másodlagos fertőzések figyelése: Ha genny, fokozott bőrpír, duzzanat látható, állatorvoshoz kell fordulni, mert bakteriális vagy gombás fertőzés alakulhatott ki.
• Porfürdő csirkéknek: Biztosítsunk helyet, ahol homokban vagy speciális porfürdő keverékben fürödhetnek, ez segíti a paraziták természetes eltávolítását.

Mikor szükséges ismételt kezelés?

Ez attól függ, milyen szert használunk, elpusztítja-e a tojásokat is, illetve milyen a parazita életciklusa.

• Nem tojásölő szerek: Sok vény nélküli készítmény (pl. permetrin, piretrin) nem pusztítja el a serkéket, csak a kikelő tetveket. Ezeket 7-10 nap múlva ismételni kell, hogy a frissen kikelt nimfák ne érjenek ivarérett kort. Egyes szakértők 3 kezelés (0., 7., 13-15. nap) alkalmazását tartják hasznosnak.
• Tojásölő (ovicid) szerek: Bizonyos erősebb készítmények (pl. spinosad, malation, helyi ivermektin) a tetveket és a tojásokat is elpusztítják egyetlen kezelés során. Ilyenkor csak akkor kell újra kezelni, ha mégis élő tetvek jelennek meg.
• Rühatka: A permetrin 5% krémet egy hét múlva meg kell ismételni, hogy az első kezelés után kikelő atkák is elpusztuljanak.
• Állatok: Sok állatorvosi készítmény is több lépésben hat, ezért 7 napos időközökkel meg kell ismételni a kezelést. Az Elector® PSP kivétel, mert egyetlen kezeléssel minden fejlődési alakot elpusztít.

Mindig tartsuk be a használati utasításokat vagy az orvos/állatorvos javaslatait. Ha nem ismételjük a kezelést a megfelelő időben, a paraziták könnyen visszatérhetnek, és ellenállóvá válhatnak.

Mikor forduljunk orvoshoz vagy állatorvoshoz?

Sok enyhébb fertőzés otthon is jól kezelhető, de vannak helyzetek, amikor mindenképpen szakember segítségére van szükség a szövődmények és a továbbterjedés elkerülésére.

Veszélyes szövődmények és tartós tünetek

Embereknél:

• Nem javul a helyzet: Ha a vény nélküli kezeléseket helyesen alkalmazzuk, de mégsem múlnak a tünetek, vagy gyorsan visszatérnek, forduljunk orvoshoz. Elképzelhető, hogy ellenálló tetűfajjal állunk szemben, vagy más, súlyosabb betegség áll a háttérben.
• Súlyos bőrtünetek: Erős bőrpír, duzzanat, fájdalom, genny, láz esetén fennáll a bakteriális felülfertőzés gyanúja, ami orvosi kezelést igényel.
• Ruhatetű vagy rüh gyanúja: Ilyenkor mindig szükség van orvosi vizsgálatra, mert ezek a fertőzések könnyen terjednek, és részletes kezelési tervet igényelnek. Ruhatetű esetén ráadásul súlyos betegségek is jelen lehetnek.
• Csecsemők, kisgyermekek: Velük kapcsolatban mindig kérjünk gyermekorvosi tanácsot, már gyanú esetén is.

Állatoknál, madaraknál:

• Erős tünetek: Ha az állat sokat vakarózik, tépi a tollát/szőrét, gyenge, sápadt a taraja, csökken a tojástermelés, vagy nehezen kap levegőt, azonnal állatorvoshoz kell fordulni.
• Nincs javulás otthoni kezelés után: Ha az általunk alkalmazott szerek nem hatnak, vagy rosszabbodik az állapota, szintén keressünk fel állatorvost.
• Látható elváltozások: Pikkelyes lábak, deformált csőr, látható paraziták a tollazatban – mind állatorvosi vizsgálatot igényelnek.
• Új állat érkezése: Új állat beállításakor érdemes állatorvosi szűrővizsgálatot kérni, és egy ideig elkülönítve tartani, hogy elkerüljük a paraziták behurcolását.

Milyen kérdéseket érdemes feltenni szakembernek?

Orvosnál vagy állatorvosnál bátran kérdezzünk, hogy pontosan megértsük a helyzetet és a teendőket:

• Mi okozza a tüneteket? Mi a pontos diagnózis?
• Lehet-e más betegség is a háttérben?
• Hogyan bizonyítható, hogy tényleg tetű/atka okozza a gondot?
• Melyik kezelést ajánlja, és miért?
• Milyen mellékhatásai lehetnek a gyógyszernek?
• Mennyi időt vesz igénybe a gyógyulás?
• Kell-e ismételni a kezelést? If igen, mikor?
• Mi a teendő, ha a kezelés ellenére sem javul az állapot?
• Hogyan előzhető meg az újrafertőződés?
• Szükséges-e a családtagok vagy a többi állat kezelése?
• Milyen lépéseket kell tenni a lakásban, ólban, ketrecben?
• Várható-e bármilyen hosszabb távú következmény?

Az atkák és tetvek fertőzésének megelőzése

A megelőzés mindig könnyebb, mint a kezelés. Néhány egyszerű szabállyal sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük a fertőzés esélyét.

Személyes higiénia és gyakori kockázati tényezők

Bár a fejtetű megjelenése nem a „kosz jele”, a rendszeres hajmosás és ellenőrzés segíthet abban, hogy hamar észrevegyük a gondot.

• Kerüljük a fej-fej érintkezést: Gyerekek játszás közben gyakran kerülnek közel egymáshoz, náluk különösen figyelni kell.
• Személyes tárgyak nem közösek: Fésűt, kefét, sapkát, sálat, törölközőt, párnát ne osszunk meg másokkal.
• Ruhák, ágyneműk rendszeres mosása: Forró vízben történő mosással csökkenthető a ruhatetvek esélye.
• Rüh megelőzése: Kerüljük a hosszan tartó szoros bőrkontaktust rühös személlyel.
• Poratka-allergia esetén: Rendszeres takarítás, poratka-mentes ágyneműhuzat, alacsony páratartalom segíthet.

Állattartás és háztartás higiéniai ajánlásai

Állattartásnál, főleg baromfi esetén, a megelőző lépések fontos szerepet játszanak.

• Rendszeres ellenőrzés: Legalább kéthetente nézzük át a tollazatot, szőrt, bőrt, keressünk csípéseket, kopasz foltokat, élősködőket.
• Tiszta ólak, ketrecek: Tartsuk szárazon, tisztán az állatok helyét. Cseréljük az almot, szedjük ki a laza tollakat, takarítsuk a repedéseket is.
• Porfürdő: Csirkéknek adjunk lehetőséget homokos vagy speciális keverékes porfürdőre.
• Vadállatok távoltartása: Ne etessük a vadmadarakat közvetlenül az állatok közelében, zárjuk el az eleséget, hogy ne vonzza a rágcsálókat és más hordozókat.
• Rendszeres takarítás a lakásban: Porszívózás, felmosás, főleg ha állat él a lakásban.

Mi a teendő új állat érkezésekor?

Új állat beállítása kockázatot jelent, mert magával hozhat parazitákat is.

• Karantén: Az új jövevényt legalább 30 napig tartsuk elkülönítve. Figyeljük viselkedését, szőrét/tollát, bőrét.
• Állatorvosi vizsgálat: Érdemes már érkezés után felkeresni állatorvost, aki átvizsgálja az állatot.
• Megelőző kezelés: If az állatorvos indokoltnak látja, javasolt a parazitaellenes kezelés még a fő állományhoz való csatlakozás előtt.

Gyakran ismételt kérdések atkák és tetvek fertőzéseiről

Sok félreértés övezi az atka- és tetűfertőzéseket. Az alábbi válaszok segíthetnek tisztábban látni.

Mitől térnek vissza a fertőzések?

A visszatérő fertőzés gyakran újrafertőződés miatt alakul ki. Ha a fertőzött személy vagy állat olyan közegben marad, ahol más, kezeletlen fertőzöttek vannak (pl. osztályközösség, család, állomány), könnyen újra elkapja.

Ha használt szer nem pusztítja el a tojásokat, és a második kezelés elmarad, az időközben kikelt nimfák ismét elszaporodtak. Fejtetűnél a rezisztencia is gond lehet: bizonyos hatóanyagok iránt egyes helyeken már ellenállók a tetvek, ilyenkor másik, erősebb szerre van szükség.

Problémát okozhat az is, ha a környezet fertőtlenítése hiányos. Ha nem mossuk ki megfelelő hőfokon a ruhákat, ágyneműt, vagy nem tisztítjuk ki az ólat, ketrecet, a paraziták vagy tojásaik túlélhetnek, és újra fertőzést okozhatnak.

Miben különbözik fejtetű, ruhatetű és lapostetű?

Mindhárom faj emberi vérrel táplálkozik, de más környezetben élnek, és másképp terjednek.

• Fejtetű (Pediculus humanus capitis): A hajas fejbőrön él, főleg a tarkón, fülek mögött. Tojásait a hajszálakra ragasztja. Leginkább közvetlen fej-fej kontaktussal terjed.
• Ruhatetű (Pediculus humanus corporis): Ruhák varrásaiban él, tojásait is oda rakja. A bőrre csak vérszíváskor mászik rá. Általában rossz higiénés, zsúfolt körülmények között fordul elő. Súlyos betegségeket is terjeszthet.
• Lapostetű (Phthirus pubis): Leggyakrabban a szeméremtájon fordul elő, de más, erősebb szőrzetben is megél (hónalj, szakáll, szemöldök, szempilla). Főként szexuális úton adódik át, ezért fertőzés gyanúja esetén más nemi úton terjedő betegségekre is érdemes szűrni.

A baromfitetvek teljesen más fajok, nem élnek meg emberben.

Melyik kezelés a legbiztonságosabb kisgyermekek vagy érzékeny bőr esetén?

Kisgyermekeknél, terhesség alatt vagy érzékeny bőr esetén különösen óvatosan kell eljárni. Mindig kérjünk orvosi tanácsot, mielőtt bármilyen szert használnánk.

• Nedves fésülés: Vegyszermentes, ezért a legbiztonságosabb választás csecsemőknek, kisgyermekeknek, várandós és szoptató nőknek, illetve érzékeny bőrűeknek. Rendszeres és alapos alkalmazás mellett hatékonyan csökkenti a tetűszámot.
• Permetrin 1% (Nix): Általában biztonságos 2 hónaposnál idősebb csecsemők és gyermekek számára. Enyhe bőrirritációt okozhat, ezért fontos a használati utasítás pontos betartása.
• Spinosad (Natroba): Receptre kapható szer, 6 hónapos kor felett használható. Tojásölő hatása miatt sokszor elég egyetlen kezelés.
• Ivermektin 0,5% lotion (Sklice): Szintén receptköteles, 6 hónapos kortól alkalmazható egy alkalommal.

Kerüljük az olyan szereket, amelyek gyúlékonyak (pl. malation alkoholos oldatok), illetve amelyeket nem vizsgáltak megfelelően kisgyermekeknél vagy érzékeny bőr esetén.