Mi az a talpfekély (pododermatitisz) nyulaknál?

A talpfekély jelentése és kialakulása

A pododermatitisz, vagyis talpfekély, a nyulak lábának gyulladásos betegsége. Nem csak egy enyhe bőrirritációról van szó; súlyosabb esetekben az alatta lévő szövetek, sőt a csontok és inak is érintettek lehetnek, ami nagyon erős fájdalmat okoz, és megnehezíti a mozgást. A nyulaknak a kutyákkal, macskákkal és emberekkel ellentétben nincs vastag talppárnájuk. Lábukat vékony bőr fedi, amit csak a rajta lévő, normálisan dús szőr rétege véd és párnáz.

Ha ez a szőrzet megritkul vagy megsérül, a bőrre nagyobb nyomás nehezedik, ami gyulladást idézhet elő. Kezelés nélkül a folyamatos nyomás és dörzsölés fekélyeket, fertőzést, rossz vérellátást és szövetelhalást (nekrózist) is okozhat. A pododermatitiszt gyakran hívják fekélyes pododermatitisznek is, mert a betegség folyamán sokszor apró, felszínes fekélyek alakulnak ki. Angolul „sore hocks”-nak (fájó csánk) nevezik, utalva a hátsó lábak és a csánkok gyulladására. Madaraknál a „bumblefoot” kifejezés hasonló jelenséget ír le, és olykor a nyulak talpfekélyére is így utalnak.

Mely állatokat veszélyeztet leginkább a pododermatitisz?

A talpfekély bármely életkorú és nemű nyúlnál előfordulhat, de bizonyos fajták és körülmények növelik a kockázatot. A rövid szőrű Rex fajták például gyakrabban érintettek, mert a lábukon kevés a szőr, így gyengébb a természetes párnázás. Az óriásfajták esetében a nagyobb testtömeg okoz nagyobb terhelést a lábakon. Azok a nyulak, amelyek sokat dobbantanak vagy csapkodnak a hátsó lábukkal, szintén érzékenyebbek a betegségre az ismétlődő mikrotrauma miatt. Felnőtt és idős nyulaknál gyakoribb, mint a fiataloknál, és a nagy testű fajták körében is gyakoribb, mint a kistestűeknél.

A genetika is szerepet játszhat. Egyes egyedek öröklötten vékonyabb szőrzetűek vagy rosszabb lábtartásúak. A Rex nyulaknak például rövid, puha, de nem elég vastag szőrük van a talpon, ezért kevés védelmet ad. Angóra nyulak nyírásakor a talp szőrét soha nem szabad levágni, mert ez a fő védelem. Sterilizált nőstényeknél gyakrabban (54,7%) alakul ki pododermatitisz, mint az ivaros nőstényeknél (23,4%), valószínűleg a kevesebb mozgás és a gyakori túlsúly miatt. Hasonló arányt figyeltek meg a hímeknél is (sterilizáltaknál 54,9%, ivarosaknál 39,2%).

A pododermatitisz fő okai

Környezeti tényezők és tartási hibák

A talpfekély leggyakrabban a nem megfelelő tartási körülmények miatt alakul ki. A vadon élő nyulak puha füvön mozognak, ahol sok helyük van futni és ugrálni. Otthon viszont sokszor kemény padló, műanyag ketrec-alj vagy drótrács várja őket. Ezek a felületek nem engedik, hogy a karmaik belesüllyedjenek, így a súly nem tud természetes módon eloszlani, ami helytelen terhelést ad a lábnak. A túl kemény vagy érdes felszínek, mint a durva szőnyeg, csempe, vinyl vagy a drótpadló, mind sérthetik a lábat.

A nedves, koszos alom és a vizelettel, bélsárral szennyezett fekhely tovább rontja a helyzetet. A nedvesség tönkreteszi a szőr védő szerepét, feláztatja a bőrt, ami könnyen felsérül, és jó környezetet ad a baktériumoknak. A túl kicsi ketrecek, ahol a nyúl nem tud rendesen kinyújtózni és pihenni, szintén növelik a kockázatot. A kevés mozgás és az állandó ülés vagy fekvés egy kis területen nagy terhelést ad a talpra, ami fekélyekhez vezethet.

Genetikai hajlam és anatómiai adottságok szerepe

A környezet mellett az örökölt tulajdonságok és a testfelépítés is fontos tényezők. Ahogy már szó volt róla, a Rex fajták lábán vékonyabb és ritkább a szőr, így kisebb a „párna” a bőr és a csont között. Az óriásfajták nagy súlya eleve nagyobb nyomást gyakorol a talpra. A nyúl lábán vékony bőr van közvetlenül a csont felett, a szőr az egyetlen természetes védőréteg.

Bizonyos nyulaknál anatómiai eltérések vagy rossz testtartás is előfordulhat. A nyulak alapvetően „ujjhegyen járó” állatok (digitigrád), tehát normálisan a lábujjukon hordják a súlyukat. Ha valamilyen okból inkább a lábközépre vagy a csánkra terhelnek, az adott terület túl nagy nyomást kap, ami fekélyhez vezethet. A dongaláb, X-láb, végtag-amputáció, ízületi gyulladás és más ízületi gondok mind eltolhatják a súlypontot, és talpfekélyt idézhetnek elő.

Sérülések, túlzott nyomás, helytelen testtartás

Minden olyan hatás, ami erős nyomást, dörzsölést vagy ismételt sérülést okoz a talpon, talpfekélyhez vezethet. A túl nagy nyomás összenyomja a talp vékony bőre alatti szöveteket, ami gyulladást, fekélyt és akár szövetelhalást válthat ki. Ha a talpon lévő szőr elvékonyodik vagy teljesen hiányzik – például kopás, nyírás vagy az Angóra, Rex fajták egyenetlen szőrnövése miatt -, akkor a bőr teljesen fedetlen marad.

A gyakran dobbantó nyulak hátsó lába folyamatos ütést kap, ami hosszú távon károsítja a bőrt. Az elhízás plusz terhet rak a lábakra, főleg a hátsókra, ezért erős kockázati tényező. A vemhesség is növeli a lábakra jutó terhelést. Ha a nyúl keveset mozog – például túl kicsi a ketrece, vagy betegsége miatt inaktív -, a lábára nehezedő nyomás még tovább fokozódik. A túl hosszú karmok felborítják a láb természetes tartását: a nyúl a láb hátsó részére kényszerül terhelni, így ott könnyebben sérül a bőr.

Higiéniai és általános egészségi problémák

A rossz higiénia és a gyenge általános egészségi állapot sokat ront a helyzeten. A vizeletes, koszos alom felpuhítja a bőrt, amely így érzékenyebbé válik a nyomásra és a dörzsölésre. A baktériumok könnyen elszaporodnak ebben a környezetben, és gyorsan fertőzés alakulhat ki. Ha a nyúl tartósan nedves, mocskos felületen ül, a talpon lévő szőr elveszti párnázó szerepét.

A rossz táplálkozás – például vitamin-, zsírsav- vagy aminosavhiány – rontja a bőr rugalmasságát és regenerálódási képességét. Az olyan betegségek, mint az ízületi gyulladás, végtag-mozgáskorlátozottság, gerinc-elváltozások megváltoztatják a járást és a súlyelosztást, így a láb egyes pontjaira túl nagy terhelés jut. A fájdalom miatt a nyúl kevesebbet mozog, ami újabb terhelést hoz a talpra, és egy „ördögi kör” alakul ki. Gyenge immunrendszer esetén a nyúl fogékonyabb a talpfekélyre és a másodlagos fertőzésekre.

A pododermatitisz tünetei és felismerése

Milyen jelek utalnak talpfekélyre?

A tünetek az állapot súlyosságától függenek, de vannak korai jelek, amelyeket érdemes figyelni. Az első jel gyakran a szőr elvékonyodása vagy teljes hiánya a talpon és a csánkon. Ezután a bőr kipirosodik, megduzzad, gyulladtnak tűnik. Később sekély fekélyek, majd nyílt sebek jelentkezhetnek.

Mivel a talpfekély nagyon fájdalmas, a nyúl viselkedése is megváltozik. Gyakori a csökkent étvágy, fogcsikorgatás (bruxizmus), kevesebb bélsár, vagy akár gyomor-bélrendszeri pangás, ami életveszélyes lehet. A fájdalmas nyulak gyakran görnyedt testtartásban ülnek, szemüket szorosan csukva tartják, arcukat laposra húzzák, fülüket hátracsapják, bajuszukat az arcuk mellé szorítják. Válhatnak ingerlékennyé, mert nem tűrik az érintést, vagy éppen nagyon csendessé és visszahúzódóvá. A lábak rendszeres, alapos átnézése – például körömvágáskor – fontos a korai felismeréshez. A csánkon egy apró, gyufafejnyi kopasz folt még normális, de ha nagyobb, vöröses, duzzadt, az már gondot jelez.

Különbségek a korai és előrehaladott stádiumok között

A pododermatitiszt gyakran 6 fokozatra osztják:

• 1. fokozat: Minimális szőrhiány a talpon, enyhén fokozott vérkeringés, esetleg bőrmegvastagodás, de még nincs fertőzés vagy vérzés. Ezt a stádiumot sokszor nehéz észrevenni, mert a szőr részben még takarja a felületet.
• 2. fokozat: A szőrhiány már jól látható, a bőr piros, gyulladt, hámlik. Kisebb vérzés és bőrkeményedés is megjelenhet. A nyúl már fájdalmat érezhet.
• 3. fokozat: A bőr csupasz, megvastagodott, kemény, varas. Fekélyek alakulnak ki, az irhában elhalt szövetek láthatók. A gyógyulás ilyenkor már sokkal nehezebb.
• 4. fokozat: A bőr teljesen hiányzik, erős duzzanat, kiterjedt elhalt szövetek és gennyes váladék jellemző.
• 5. fokozat: A fertőzés eléri a mélyebb szöveteket, beleértve a csontot és az inakat. Gyakran ízületi gyulladás is kialakul.
• 6. fokozat: Végső állapot. A nyúl már nem képes a lábát használni ugrálásra, maradandó károsodás van jelen. Ilyenkor amputáció vagy eutanázia is szóba kerülhet.

Mikor forduljunk állatorvoshoz?

Amint bármilyen gyanús jelet látunk a talpon, azonnal nyulas állatorvoshoz kell vinni az állatot. A nyulak jól rejtik a fájdalmukat, ezért már a kis eltérést is komolyan kell venni. Ha a talpon a szőr megritkul, a bőr piros, duzzadt, fájdalmas tapintású, vagy nyílt seb, fekély látható, ne halogassuk a vizsgálatot. A korai ellátás javítja a gyógyulás esélyét és csökkenti a súlyos szövődmények kockázatát.

Különösen gyorsan kell orvoshoz menni, ha a nyúl nem eszik, letargikus, fogát csikorgatja vagy más fájdalomjeleket mutat. Egy kicsi seb is gyorsan elfertőződhet, tályoggá válhat. Az állatorvos megállapítja a pontos diagnózist, felméri a stádiumot és a kiváltó okokat, majd ennek megfelelő kezelési tervet állít össze. Ne kezdjünk saját kezeléssel szakember véleménye nélkül, mert nem megfelelő ellátás esetén az állapot gyorsan romolhat.

A pododermatitisz diagnosztizálása

Állatorvosi vizsgálatok, kiegészítő tesztek

A diagnózis a részletes kórelőzmény felvételével és alapos fizikális vizsgálattal indul. Az állatorvos rákérdez a nyúl tartási körülményeire, étrendjére, mozgására, valamint arra, mikor vették észre az első tüneteket. A vizsgálat során gondosan átnézik a végtagokat, lábujjakat, és megfigyelik a járást, testtartást. A talpakat szemmel és tapintással is ellenőrzik: figyelik a szőrzet sűrűségét, a bőr színét, duzzanatot, sebeket, fekélyeket.

Előrehaladott vagy régóta fennálló esetekben további vizsgálatokra is szükség lehet. A röntgen (X-ray) segít kimutatni a csontfertőzést (osteomyelitis), illetve a gerinc és ízületek elváltozásait, amelyek hozzájárulhatnak a talpfekélyhez. A vérkép tájékoztat a vörösvértest-, fehérvérsejt- és vérlemezkeszámról, így kiderülhet vérszegénység vagy fertőzés. A biokémiai vérvizsgálat a máj-, vesefunkciót és az elektrolitokat mutatja, ami más, háttérben álló betegségek felismerésében segít. A tályogból vagy fekélyből vett minta baktériumtenyésztése és antibiotikum-érzékenységi vizsgálata fontos a kórokozó azonosításához és a megfelelő antibiotikum kiválasztásához.

A szőrhiány és gyulladt bőr megkülönböztetése más betegségektől

A szőrhiány és a gyulladt bőr nem mindig talpfekélyt jelent, ezért fontos elkülöníteni más betegségektől. Szőrvesztést okozhat egyszerű kopás, bakteriális bőrgyulladás, gombás fertőzés vagy külső élősködő is. A bakteriális fertőzések, például a Pasteurella sp. vagy a Staphylococcus aureus, szintén járhatnak szőrhiánnyal és csupasz bőrrel, gyakran gennyes váladékkal. Az alopecia (szőrhiány) és a varasodás a Staphylococcus-fertőzés jellegzetes tünete lehet.

Paraziták, például rühatka is megtámadhatják a lábfejet. Ilyenkor a szőrhiány sokszor nem csak a talpra szorítkozik, hanem a láb többi részére is kiterjed. A csupasz, varas bőr utalhat Sarcoptes scabiei-fertőzésre (rüh). A töredezett szőr, csupasz foltok és hámlás gombás bőrgyulladás jele is lehet. Az ilyen esetek kezelése különböző: szükség lehet antibiotikumra, gombaellenes vagy parazitaellenes gyógyszerre. Pontos diagnózis nélkül nem lehet célzottan kezelni, ezért minden gyanús elváltozást érdemes állatorvossal megnézetni.

Talpfekély kezelése és menedzsmentje

Sebellátás, fertőtlenítés, kötözés

A talpfekély kezelése több lépésből áll, főleg súlyosabb esetekben: sebellátás, fertőtlenítés, kötözés. Először a seb körüli szőrt rövidre kell vágni, hogy ne ragadjon bele a sebbe, ugyanakkor a láb többi részén maradjon elég szőr védelemként. A sebet fertőtlenítő oldattal – például povidon-jóddal – kell lemosni. Ezután jöhet fertőtlenítő vagy gyógyító kenőcs, például Mupirocin 2%, Neomycin 2%, Manuka méz, HEALx krém, vagy Calendula/Echinacea 5%-os gél (Powervet®). Jó eredményeket adhat a 0,006%-os szalicilsav-oldat is.

A kötözés célja a védelem és a gyógyulás segítése. Használható folyékony tapasz, ami zárt, de lélegző réteget képez a bőrön. Hagyományos kötszerek is szóba jönnek, de ezeket gyakran kell cserélni a fertőzés elkerülésére. A nyulak ügyesen leszedik a kötéseket, ezért a kötésnek szorosnak, mégis biztonságosnak kell lennie, és rendszeres ellenőrzést igényel. Súlyosabb esetben készíthető egyedi, párnázott, drótvázú „cipőcske” is, amely leveszi a nyomást a sebről. Fontos, hogy a kötés ne akadályozza túlságosan a mozgást, de jól védje az érintett területet. Az állatorvos megmutatja a helyes kötözési technikát.

Fájdalomcsillapítás, antibiotikumos kezelés

A fájdalom megfelelő csökkentése és az esetleges fertőzés kezelése a terápia egyik alappillére. Mivel a talpfekély nagyon fáj, fájdalomcsillapítóra (például meloxicamra) van szükség. A meloxicam nyulaknál hosszú távon is használható, megfelelő adagolás mellett jó tolerálhatósággal. Ha kevésbé fáj a lába, a nyúl többet mozog, ami javítja a végtag vérkeringését és gyorsítja a gyógyulást. Ha továbbra is keveset mozog, a finom, óvatos masszázs segíthet a véráramlás fokozásában.

Fertőzött sebek és tályogok esetén elengedhetetlen a szisztémás (injekciós vagy szájon át adott) antibiotikum. A cephalosporinok és az azythromycin jó eredményt adtak a talpfekélyhez társuló tályogoknál. A gennyel járó fertőzésekre a penicillin is hatásos lehet, de nyulaknál kizárólag injekció formájában adható, szájon át nem. A tenyésztés és antibiotikum-érzékenységi vizsgálat segít kiválasztani a leghatékonyabb szert. A kezelés gyakran hosszan tartó, súlyosabb esetben akár egész életen át tarthat, főleg ha a csont is érintett.

Környezeti tényezők javítása és higiénia

A talpfekély tartós és sikeres kezeléséhez a környezet megváltoztatása alapfeltétel. A legfontosabb, hogy megszüntessük a kiváltó okokat. Ez sokszor a ketrec és a lakótér teljes átgondolását jelenti. El kell hagyni a drótaljú ketreceket és a kemény, érdes padlót (beton, érdes burkolat). Helyettük puha, jól párnázott alom kell: vastag szalmaréteg, széna, vastag jógaszőnyegek, habszivacs tojástartó, sok törölköző vagy papíralom. Jó megoldás lehet a vastag tőzegmoha réteg is.

A higiénia szempontjából az alom napi cseréje fontos, és a lábakat mindig szárazon, tisztán kell tartani. A vizeletes, szennyezett felület közvetlenül károsítja a bőrt és elősegíti a fertőzést. Elhízott nyulaknál szükség van fogyókúrára: rostban gazdag, szénhidrátban szegény étrenddel és több mozgással. A fogyásnak lassúnak kell lennie, hogy elkerüljük a máj zsíros elfajulását (hepatikus lipidózis). A ketrec mérete legyen legalább négyszerese a nyúl testhosszának, és naponta legalább 4 óra szabad mozgást kell biztosítani. A talpak rendszeres ellenőrzése és a karmok gondos ápolása szintén fontos.

Fizioterápia és a mozgás támogatása

A gyógytorna és a mozgás támogatása sokat segíthet a talpfekélyes nyulak állapotán. Ha a nyúl a fájdalom miatt már alig mozog vagy a láb merevvé vált, a fizioterápia segít megtartani a mozgástartományt és fokozza a vérkeringést. A lábak óvatos masszírozása csökkentheti a duzzanatot és segíti a gyógyulást.

A fájdalomcsillapító kezelés mellett fontos, hogy a nyúl naponta mozoghasson. Kertben élő nyulaknál jó megoldás egy száraz, füves kifutó. Lakásban a vastag jógaszőnyegek, puha, nem érdes szőnyegek alkalmasak mozgófelületnek. Ha a nyúl ízületi gyulladásban vagy más mozgáskorlátozó betegségben szenved, azt is kezelni kell, mert az inaktivitás rontja a talpfekélyt. Speciális „nyúlcipők” vagy zoknik védhetik a talpat, miközben a nyúl továbbra is tud mozogni.

Mikor szükséges állatorvosi beavatkozás?

Állatorvosi kezelés minden talpfekélynél szükséges, a beavatkozás mértéke a stádiumtól függ. Már gyanú esetén érdemes nyulakhoz értő állatorvost felkeresni, nem csak előrehaladott állapotban. Erős fájdalom, nyílt sebek, tályogok, étvágytalanság, letargia esetén sürgős ellátásra van szükség.

A 3. fokozattól felfelé speciális sebkezelés kell, amelyet kizárólag állatorvos végezhet. Ez magában foglalhatja a seb alapos tisztítását, öblítését, gyógyszeres kezelést, különféle kötszerek és gyógygélek használatát. Ha a folyamat már a mélyebb szövetekre, csontokra, inakra is ráterjedt, műtétre lehet szükség: például bőrátültetésre a fekély fedésére. Nagyon előrehaladott, fájdalmas és javulásra nem mutató esetekben az állatorvos az eutanáziát is felvetheti az állat szenvedésének megszüntetésére.

A javulás és felépülés várható folyamata

A gyógyulási időszak hossza és főbb szakaszai

A gyógyulás ideje attól függ, mennyire előrehaladott az állapot és mennyire következetes a kezelés. Az 1-2. fokozatban felfedezett és időben kezelt talpfekély hetek-hónapok alatt jól rendeződhet, de folyamatos odafigyelést igényel. A súlyos, elhúzódó esetek (4-5. fokozat), ahol a csont vagy az inak is érintettek, hosszú, sokszor hónapokig tartó kezelést kívánnak, és nem mindig érhető el teljes gyógyulás. A pododermatitisz gyakran előrehaladó jellegű, vagyis hajlamos rosszabbodni, ha nem kezelik elég korán.

A gyógyulás fontos lépései: a gyulladás csökkentése, fertőzések kezelése, fájdalom csillapítása, majd a seb fokozatos gyógyulása. Az intenzív szakaszban sebkezelés, antibiotikum, fájdalomcsillapító és környezetátalakítás zajlik. Később a hangsúly a fenntartó kezelésen és a tartási körülmények tartós javításán van. A javulás jelei: a szőr lassú visszanövése, a bőr állapotának normalizálódása, kevesebb fájdalom, a mozgékonyság és az étvágy helyreállása. Rendszeres kontrollvizsgálat segít nyomon követni a folyamatot, és szükség esetén módosítani a kezelést.

Tartós következmények és a visszaesés kockázata

Kezeletlen vagy későn felismert talpfekély súlyos, tartós következményekkel járhat. A hosszan fennálló fekélyek jelentős vérvesztést és vérszegénységet okozhatnak. A fertőzés továbbterjedhet, szepszist (vérmérgezést) okozhat, ami gyakran halálos kimenetelű. A csontfertőzés (osteomyelitis) és az inak károsodása szintén gyakori szövődmény. Súlyos esetben a felületes digitális hajlítóín elszakadhat vagy elmozdulhat, ami a csánk vagy boka mozgásának károsodásához vezet, és maradandó mozgáskorlátozottságot okoz.

A visszaesés esélye magas, ha a kiváltó okokat nem szüntetik meg teljesen. Még sikeres kezelés után is gyakran újra megjelenhet a talpfekély, ha a nyúl továbbra is kemény, érdes vagy nedves felületen él, ha elhízott, vagy ha kevés a mozgástere. Krónikus esetben az inak elmozdulása véglegesen megváltoztathatja a hátsó láb alakját, ami tartós sántasághoz vezet. Hosszú távon ezért a gondos tartás, higiénia, táplálás és a rendszeres ellenőrzés jelenti a legjobb védelmet a kiújulás ellen.

Hogyan lehet megelőzni a pododermatitisz kialakulását?

Megfelelő talaj- és alomborítás kiválasztása

A megelőzés egyik alapja a jó minőségű talaj- és alomborítás. A természetben a nyulak füvön járnak, ahol a talaj kissé enged, a karmuk belesüllyed, és a súly egyenletesen oszlik el. Lakásban tartott nyulaknál a kemény felületek (fa, csempe, beton) hosszú távon nem jók. Kerülni kell a durva szövésű, érdes szőnyegeket is, amelyek kidörzsölhetik a bőrt.

Beltérben a cél a puha, párnázott felület. Jó megoldások:

• vastag jógaszőnyegek,
• habos tojástartó-szerű szivacs,
• sok, vastagon lerakott törölköző,
• papíralom, vetbed/fleece alátét.

A vetbed tapintása nagyon hasonlít a fűére, és kifejezetten puha. Alá érdemes nedvszívó vagy vízhatlan réteget tenni, mert a nyulak gyakran odapisilnek. Kint tartott nyulaknak a fű a legjobb, de ha ez nem elérhető, szóba jöhet a műfű is (figyelembe véve, hogy melegben felhevül és nem ehető), illetve a gyep alá tett drótháló, ami megakadályozza a kiásást és távol tartja a ragadozókat. A pihenőhelyeken mindig legyen vastag, puha széna- vagy szalmaréteg. A padló ne legyen nedves; használjunk jó nedvszívó anyagokat, és ezeket rendszeresen cseréljük.

Rendszeres lábellenőrzés és helyes ápolás

A mindennapi lábellenőrzés sok bajt előz meg. Mivel a nyulak leplezik a fájdalmat, nekünk kell rendszeresen átnézni a talpukat. Ismerjük meg, milyen az egészséges láb: puha szőr, ép, nem vörös bőr, se duzzanat, se seb. Körömvágáskor mindig nézzük át a talpat is. Figyeljük a szőr sűrűségét, a bőr színét, esetleges duzzanatot, kipirosodást, sebet. Egy pici, gyufafejnyi kopasz folt a csánkon még normális, minden nagyobb, piros, érzékeny terület már jelzés.

A karmokat általában 2 hetente érdemes vágni, hogy ne nőjenek túl hosszúra. A hosszú karmok megváltoztatják a láb terhelését, és nagyobb nyomást adnak a talp hátsó részére. A talpon összetapadt szőrt óvatosan ki kell fésülni és tisztán tartani. A talpról soha ne vágjuk vagy borotváljuk le a szőrt, mert ez az egyetlen „párna” a csont és a talaj között. Angóra nyulaknál különösen fontos, hogy a talp alsó részén a szőr maradjon érintetlen. A tisztaság is nagyon fontos: a ketrecet naponta takarítsuk, az almot cseréljük, hogy a nyúl lába mindig száraz, tiszta felületen legyen.

Táplálkozási és mozgásbeli szempontok

A helyes étrend és a megfelelő mennyiségű mozgás a talpfekély megelőzésének másik alapja. A túlsúly jelentős plusz terhelést ró a lábakra, ezért a súlykontroll különösen fontos. Időnként mérjük le a nyulat, és figyeljük az esetleges hízást. Elhízott egyedeknek magas rosttartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrendet kell adni, és több mozgásra kell őket ösztönözni.

A nyulaknak napi körülbelül 4 óra aktív mozgás az ideális. Ehhez tágas, biztonságos tér kell, ahol futkározhatnak, ugrálhatnak, nyújtózkodhatnak. A szűk ketrecek gátolják a mozgást, és nagyobb terhelést adnak a talpra. A jó étrend alapja a sok friss, rostban gazdag takarmány (pl. széna, zöldek), ami erősíti az immunrendszert és jót tesz a bőrnek. Az olajos magvak – például napraforgó- vagy lenmag – kedvezően hathatnak a bőr rugalmasságára és regenerációjára, de csak mértékkel adhatók. Lakásban tartott nyulaknál UV-B lámpa is segíthet a D-vitamin-képzésben. A vitaminokban, zsírsavakban és aminosavakban gazdag étrend általánosságban javítja a bőr állapotát, és segít megelőzni a talpproblémákat. Egy jól működő immunrendszer pedig támogatja a gyógyulást és csökkenti a visszaesés esélyét.